Egy jogtudós zseni - 220 éve született Katona József

Kétszázhúsz éve, 1791. november 11-én született Kecskeméten Katona József, a magyar dráma első nagy alakja, nemzeti drámánk, a Bánk bán szerzője.

Katona József pályájáról:

Szülei lebeszélték

Pesten jogot tanult, s műkedvelőként csatlakozott a pesti színtársulathoz. Íróként, fordítóként, rendezőként is működött, Komáromban és Székesfehérvárott Békési József művésznéven lépett fel, színészi képességeit dicsérték, legkedvesebb szerepe Othello volt. A primadonnába, Déryné Széppataki Rózába beleszeretett, de a színésznő nem akart róla tudni - Katona nem is nősült meg soha.
Szülei rábeszélésére végül szakított a színészettel, s ügyvédi oklevelet szerzett. Miután 1826-ban Kecskemét főügyészévé nevezték ki, felhagyott az irodalommal, íráskészségét már csak tömör jegyzőkönyvek, vadásznaplók készítésében kamatoztatta. A vidéki értelmiség mulatozásokkal teli életét élte, különcségéről anekdoták keringtek. Hallgatag és igazságszerető ember volt, jól beszélt latinul, németül, angolul, franciául és olaszul. Katona József 1830. április 16-án halt meg Kecskeméten.

Mi az oka, hogy Magyar Országban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? címmel is írt
Irodalmi pályája elején a kor divatos darabjait fordította magyarra, első saját drámája, A borzasztó torony egy német regény nyomán keletkezett. Írt történeti darabokat: István, a magyarok első királya; Aubigny Clementia; Ziska a táboriták vezére címeken. 1814-ben készült Josphus Flavius műve alapján A Jeruzsálem pusztulása, s ugyanebben az évben írta egyetlen vígjátékát is A rózsa, vagyis: a tapasztalatlan légy a pókok között címmel. Ennek tárgya egy Dérynével megtörtént eset, de a viszonylag sikerült darabot a színésznő tiltakozása miatt nem adták elő.
Fennmaradt 24 verse, s írt tanulmányt is Mi az oka, hogy Magyar Országban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? címmel. Ebben az állandó színház hiányát, a színészélet bizonytalanságát, a közönség igényét a hazafias frázisokra, a kiadás nehézségeit, a cenzúrát s a tárgyilagos kritika hiányát sorolja fel okokként.

Fő műve, a Bánk bán első változata az Erdélyi Múzeum című folyóirat pályázatára készült 1815-ben. A pályadíjat nem ő nyerte, az eredményhirdetésnél nevét sem említették. A darabot Bárány Boldizsár észrevételei alapján átdolgozta, s mivel előadását nem engedélyezték, 1821-ben könyvben adta ki. A Bánk bán ősbemutatójára csak 1833-ban, a költő halála után került sor, s lassan vált ismertté, első pesti előadásán 1839-ben Vörösmarty is elmarasztalta.
1845-ben ismét a cenzúra szólt közbe, a mű sikere csak 1848. március 15-i előadásán kezdődött. Az 1850-es években ismét gyanús lett, végül csak Gyulai Pál és Arany János tanulmányai nyomán vált a klasszikus magyar dráma etalonjává. A műből Erkel Ferenc 1861-ben írt operát Egressy Béni librettójára.
A Bánk bán egyszerre volt korhű és aktuális, jellemeinek mélysége és gazdagsága Shakespeare-t idézi, a jambikus versforma elsőként itt szólalt meg magyarul. Katona megelőzte korát, drámája az érett romantika és realizmus határán mozog, noha a magyar romantika kezdetén íródott. Az 1810-es években társadalomkritikája nem hatott, csak a reformkor évtizedeiben ért be.

Hegedűs Géza Katonáról:

Kecskeméten történt 1830. április 16-án, hogy a város köztiszteletben álló főügyésze, Katona József, egy hosszú és fáradságos tárgyalás után felállt, és kilépett az ajtón, hogy odakint levegőzzék. Amint kiért a szabad ég alá, szívéhez kapott, és holtan esett össze. A város nagy részvéte mellett temették a már fiatalon is tekintélyes jogtudóst, aki egy helybéli takácsmester fiaként szívós szorgalmával verekedte fel magát a magas közhivatali rangig. De a népes gyászoló közönségből nyilván senkinek sem jutott eszébe, hogy a főügyész ifjúkorában verseket, sőt drámákat is írt. Legeslegkevésbé pedig az juthatott volna bárki eszébe, hogy az oly korán elhalálozott jogtudós a magyar irodalom legnagyobb tragédiaköltője volt, akinek főművéhez hasonlatos nemzeti tragédiát a következő emberöltőkben sem fognak írni. A Bánk bán ugyan megjelent, de a könyvbe nyomtatott drámát alig-alig vásárolta valaki. Először csak három évvel a szerző halála után adták elő, de sokáig csak egyes színészek fedezték fel maguknak mint jó szereplehetőséget. Amikor Pesten először adják 1839-ben, az egyébként oly kitűnő színházi-színpadi érzékű Vörösmarty több kifogásolni-, mint elismernivalót talál benne. Az oly jó ízlésű Széchenyi pedig gonosz indulatokat keltő, káros műnek véli. Tulajdonképpen csak 1845-ben kezdik tudomásul venni példátlan értékeit, de akkoriban a cenzúra huzigálja meg az előadható szöveget. 1848-ban játsszák először csonkítatlanul, de utána megint évekig gyanús darab, és csak a kiegyezés után foglalja el megillető helyét irodalomban is, színházban is. Arany János elemző töredékei mutatnak rá először hőseinek mélységeire és sokrétűségére. Több mint ötven évig kellett tehát várnia a legjobb magyar történelmi tragédiának keletkezése után, és közel negyven évig a szerző halálától, amíg kiderültek és köztudatba kerültek értékei. És ez nem egy éhenkórász, senkitől észre nem vett, homályban élő zseni szokványos tragédiája, hanem egy köztiszteletben álló, magas közigazgatási rangot betöltő jogtudósé, akit sok mindenért nagyra becsültek, csak éppen azt nem vették észre, ami a legnagyobb benne. Jó példázat Katona élete és munkássága arra, hogy aki megelőzi korát, arra kora nem visszhangzik, bárki is légyen ő maga. Katona főműve ugyanis a realizmusba forduló érett romantika remekműve, de abban az időben keletkezett, amikor a romantika még éppen tapogatózni kezd. Társadalomkritikája pedig olyan, amilyet csak a reformkor egészének tanulságai alapján lehetett átélni, de egy évtizeddel a reformkor indulása előtt mondották ki. Ezért volt tragikus Katona József rövid élete.