Jampeckönnyek avagy elbúcsúzott a Made in Hungária

Lekerült a műsorról Fenyő Miklós saját dalaival aláfestett élettörténete, a Made in Hungária. Mindig vannak kifutó darabok, ám ennek a musicalnek a ma már a maguk sorsa miatt is aggódó színészek eredetileg ötszáz előadást jósoltak. Az időgép azonban a 321. alkalommal kezdte meg a visszaszámlálást az elmúlt hét végén a József Attila Színházban - és ezúttal utoljára.

A hanghatások keltette képzeletbeli utazás a rendszerváltás utáni évektől indult visszafelé a Magyar Köztársaság kikiáltásán, egy Kádár-beszéd foszlányán és a fenyegetettség érzetét felidéző egyéb történelmi szónoklatokon át, míg végül a Szabad Európa és a Luxemburg Rádió recsegő-sistergő adásaiból vett bejátszásokkal röpített gondolatban mindenkit a hatvanas évek elejére. A nyitó színpadkép szintén azt a kort idézte, mivel a főhős, Ricky ekkor toppant be újra régi barátai közé - Amerikából. Oda vitték magukkal pár évvel korábban disszidált szülei, de - a szövegkönyv szerint - a kubai rakétaválság miatt visszatoloncolták őket Magyarországra.
Csavard fel a szőnyeget!
Nem rágógumit hozott magával Ricky az újvilágból, hanem lemezeket, "odakint" körülrajongott, itthon akkoriban legfeljebb hallomásból ismert rock and roll sztárok korongjait. Merthogy a darab egyik szerzőjének, Fenyő Miklósnak az igaz történetén alapul. A zenész Tasnádi István alkotótársával az ezredfordulón látott neki a Hungária históriájának színpadi feldolgozásához. A Méhes László rendezte előadás színlapján a 2001. októberi premier óta ott olvasható: "Az előadásban látható figurák és helyzetek bárminemű összefüggése létező személyekkel - nem a véletlen műve." 
Bizonyára sokan emlékeznek, hogy a Hungária volt az az együttes, amelyik a Csavard fel a szőnyeget című fergeteges rockival az 1968-as Ki mit tud? első helyezettje lett.
A darab vasárnapi utolsó előadásán nemcsak az ötszáz fős nézőtér telt meg dugig, hanem pótszékek is övezték a zsöllyesorokat. Idősnek és fiatalnak járt keze-lába a pezsdítő Hungária-számok hallatán. Míg tartott a móka-kacagás, mindenki elfeledkezett arról, hogy az előadás végső búcsúján vesz részt. És ki törődött azzal, hogy a kellékkandeláber meg-megingott, olykor roskadozott az utcabál vagy a művelődési ház díszletszínpada, és hogy egyszerű a cselekmény?

Jampeckönnyek
A színészek is csak a tapsrendnél eszméltek fel: itt a vége! Az természetes, hogy a Jerry Lee Lewis szellemét alakító Fenyő Miklósnak kicsit elhomályosult a tekintete, hiszen az ő élete pörgött le a színpadon saját dalai kíséretében, önnön közreműködésével. De ott van az ebből készült film, és vidéken még játsszák majd a darabot. A társulatból azonban nemcsak a nők érzékenyültek el, hanem a vagány jampecek is elkámpicsorodtak. Leginkább "Kis Nyírőnek", a cipődobozból világvevőt, ruhásszekrényből hangfalat eszkábáló darabbeli technikusnak rázta a vállát a zokogás.
A közönség hosszan, felállva ünnepelte a szereplőket. A színfalak mögött később váltig állították a nagy tapasztalatú idősebbek, hogy ilyen huzamos vastapsra ők sem emlékeznek. Ugyancsak a darabtemetést követő "toron" hallottam azt is, hogy pár éve még bátran kötöttek volna fogadást: megéri a Made in Hungária az ötszázadik előadást. Az anyát, apát, funkcionáriust és rendőrt alakító művészek méltán számíthattak volna erre, hiszen ők nem öregedtek ki a szerepükből. Egyikük - mielőtt elegánsan, de sietve távozott - elmondta, miért oly kisírt a szeme: egy csomó darabot "eltemetett" már, de olyankor mindig jött a következő. Ezúttal azonban nem várja ősztől színházi próba, kihívás, bemutató. Húszegynéhány éve szerződött a város peremi József Attila Színházhoz, Jászai Mari-díjas, és csak az ötvenes éveiben jár.
A még mindig kamaszos alkatú "Kis Nyírő" harmincegy esztendősen a legidősebb volt a csapatban, amikor elkezdődött a széria. Most negyvenkettő. - Ha a nézők elhiszik nekünk, hogy huszonévesek vagyunk, akkor nincs semmi baj - jegyezte meg, majd szerényen hozzáfűzte, hogy erről szól a színészet. Már annyira ismerték egymás minden rezdülését - mesélte -, hogy a váratlan eseményeket is könnyedén áthidalták. Ha valaki véletlenül késve ért a színpadra a jelenetéhez, a többiek úgy csevegtek pár mondatot, hogy a közönség észre sem vette a pluszmondatokat. 
Kis Nyírő megszemélyesítője a kilencvenes évek második felében szegődött a sokáig népes állandó társulattal működő angyalföldiszínházhoz. Most egyedül a nemrég bemutatott Csetepaté Chioggiában című darabban szerepel. Ez még részmunkaidős foglalkoztatásnak is kevés, a következő évadban rá váró feladatokról pedig semmi információja sincs.
Az ügyelőt legyőző szekrény
A néhány éve vidékre szerződött, így a Fenyő-darabba "külsősként" hazajáró "Ricky" mindazonáltal képes volt vidámabb történeteket is felidézni. 
A Made in Hungáriának a Szegedi Szabadtéri Játékokon tartott vendégszereplésekor az ügyelő nem akarta felengedni a színpadra annál a jelenetnél, amelyben egy kiütött aljú ruhásszekrényt magára öltve kellett volna begyalogolnia a világot jelentő deszkákra. "Akárki rakodó mondhassa, hogy ő a főszereplő" - jelentette ki az ügyelő. Végül a szekrény erősebb volt nála, vagy a színész ráolvasásai hatottak, mindenesetre nem szakadt félbe az előadás. 

Az egyik technikus az utóbbi időben akadozó "cápáról", az emelkedő-süllyeszthető színpadrészről mesélt. Szavai szerint előfordult, hogy a szerkezet megmakacsolta magát. Amíg műszakiak megreparálták, ő a vezérlőpultnál újra és újra lejátszotta a galiba előtti dalt, a színészek pedig folyamatosan "visszatapsolták" a számot. Sose kellett bemondani, hogy technikai szünetet tartanak, legfeljebb kicsit hosszabbra nyúlt az aznapi előadás. Vagy rövidebb lett a szünet...

Egy "titkárság közeli" munkatárstól úgy tudni, hogy a darabot muszáj volt levenni a műsorról, mert felújításra szorult. Nemcsak a díszleteket és a jelmezeket kellett volna újragyártatni, hanem a több mint egy évtizede húszéveseket játszó gárdát is illett volna fiatalítani, ráadásul két kismama is van közöttük. Mindez annyiba kerülne, mint egy vadonatúj premier létrehozása.
Most vasárnap megint "temetnek" a József Attila Színházban: a negyedik évada játszott Kölcsönlakás visszajár című bohózat érkezik utolsó előadásához. A döntés indoka ezúttal a színészegyeztetési nehézség. Ray Cooney és John Chapman ugyancsak Méhes László rendezte vígjátéka a május 20-aival együtt hatvanöt előadást élt meg.

Szerző: Mátraházy Zsuzsa / MTI

süti beállítások módosítása