Csáki Judit: "Egyszerűen elgyávult a szakma"

Csáki Judit kritikus, a Revizor főszerkesztője, a Kaposvári Egyetem színház tanszakának vezetője a POSZT után tett közzé nyílt levelet a Magyar Narancsban, "Édes szakmám ramaty állapotban vagy" megszólítással. Ennek kapcsán nyilatkozott az ATV-ben arról, mi is a gond a szakmával.

A kérdésre, az “Édes szakmám” megszólítás a színházi, vagy általában véve a kultúra világára vonatkozik-e,

 Csáki Judit úgy felelt, a színházi világra, de “a visszajelzésekből úgy tűnik ki, hogy mindegyik szegmense a kultúrának magára veszi”.

Rónai Egon műsorvezető elsőként a POSZT-ról kérdezte a kritikust, aki elmondta, azok a hírek, melyek szerint óriási siker volt a fesztivál, és az új helyszínek (pl. a Zsolnay Negyed) bevezetése, annak a “sikerpropagandának a részei, ami nem csak a színházat és nem csak a kultúrát jellemzi”.

“Ülünk mondjuk a gálaműsoron közel ötszázan a Pécsi Nemzeti Színház nézőterén és azt halljuk a polgármestertől, illetve a POSZT mostani művészeti igazgatójától, hogy milyen remek volt minden. Közben ötszázan pontosan tudjuk, hogy egészen botrányosan rémes volt minden. Az a baj, hogy egy ilyen fesztiválnak nem árkokat kell betemetni, hanem az évad legjobb előadásait kéne felvonultatni” – magyarázta Csáki, aki úgy gondolja, elég sokan meg tudnák mondani mi is a legjobb. “Közkeletű szlogen ma, hogy a kritikusok ítélete szubjektív. Egy frászt, a kritikus mégsem egy néző, aki betéved egy előadásra és utána attól függően nyilvánít véleményt, hogy milyen hangulatban van. Szubjektív, de szakmai nézőpontot képvisel. (...) A POSZT-on bizony néhány előadás után fejüket fogva néztek össze a szakma képviselői, rendezők, színészek, kritikusok” – árulta el Csáki, aki úgy véli meg lehet bukni egy előadással, de ezt nem a vastaps hiánya jelzi, hiszen a vastapsot el lehet indítani, és be lehet fejezni. “A vastaps egy független játék, ami dramaturgiai rugóra jár” – fejtette ki a kritikus.

Úgy látja, az a baj a szakmában, hogy elfogyott a muníció, a tudás, a “feltöltött anyag”, hogy a szakma elkezdett úgy működni, mint a késői Kádár-korszakban. “Ma úgy próbálunk bátrak lenni, hogy megfeleljünk a hatalomnak és hogy a megfelelő pénzt mindig megkapjuk. Miközben a megfelelő pénzt sem így, sem úgy nem kapjuk meg, akár melyik pártra szavaztunk, vagy fogunk szavazni. Ez az érdekes a dologban. (…) Pártállásra, vagy politikai meggyőződésre való tekintet nélkül egyszerűen elgyávult a szakma. Nem a tehetség hiányzik, hanem az önérzet és az öntudat, az, hogy a szakma egységesen kimondja, hogy x és y politikus a saját ízlését, főleg politikai meggyőződését ne érvényesítse. (…) A környező országokban -és most hagyjuk a kő gazdag Németországot, amire mindig hivatkozni szoktunk- például Romániában nem fordulhat elő, hogy a politika beleugat abba, hogy egy színház élére kit tesznek. A politikának eszébe sem jut, hogy neki dolga lenne, hogy megmondja, milyen nemzeti színházat akar” – nyilatkozta Csáki Judit.

Csáki szerint a színháziak féltik a megélhetésüket, ezért nem tesznek lépéseket a változtatás felé. “Vannak például színházvezetők, akik arra hivatkoznak, ha ők nincsenek jóban a főváros vezetőivel, vagy egy-egy meghatározott kulturális vezetővel akkor bizony veszélybe kerül a színházuk működése. Ők felelősek egy társulatért, felelősek egy csomó ember munkájáért, amit én emberileg megértek. De azt már nem értem meg, hogy egy POSZT válogatás során miért nem lehet csak a színházművészetre koncentrálni. Ugyanis nem lehet fölírni a kapura, hogy ‘itt mi most a közönség igényét fogjuk kiszolgálni’, hogy ‘itt mi a remény színházát fogjuk megcsinálni’, hogy ‘itt föl fogjuk emelni az embereket’. Ne is tessék felírni, azt majd megteszi a színházművészet, ha csinálva van” – fogalmazott Csáki Judit.

A kritikus nyílt levelét a Magyar Narancsban olvashatják.

Forrás: ATV, Színház.hu

süti beállítások módosítása