Döglött aknák - Csurka-darab bemutatója az Újszínházban

Ismét Csurka-bemutatót tartottak az Újszínházban: február 8-án került színre az író Döglött aknák című színműve.

Az Újszínház ajánlója:
A bemutató sajnálatos aktualitása, hogy február 4-én emlékezünk Csurka István elhunytának első évfordulójára.
A komédiaként jegyzett dráma műfaji meghatározásán sokat pontosít, ha tudjuk, hogy az eredeti alapművet – a Moór és Paál című kisregényt – egyik kritikusa „irodalomtörténeti kalandregényként” aposztrofálta. Maga a színmű is „kalanddráma”, nemcsak a tartalmát, hanem a sorsát illetően: annak idején Major Tamásnak a legmagasabb szintű pártkapcsolatait kellett igénybe vennie, hogy a mű előadható legyen.
Egy Csurka-előadás persze ma is politikai göröngy…
A történet a még „létező szocializmus” idején játszódik, s már az is poén, hogy a darab hősei nem egy átlagkórház átlagkórtermében, hanem a kiemelt káderkórház idegosztályán találkoznak.

Maga a színpadi bonyodalom majd csak eztán jön; eldugott pisztollyal, a politikai bal- és jobboldal összecsapásával, amelyet csak a közös italozás tud feloldani – emelte ki Koncz Gábor rendező már rögtön az első próbán:

– Csurka csaknem ötven évvel ezelőtt megjósolta, mi lesz a helyzet itthon. Ennél aktuálisabb témát nem is találhatnánk, nem ártana néhány politikusnak is megnéznie a darabot!
A Döglött aknák egyik főszerepét – a „jobboldali reakciós” Moór Jenőt – maga a rendező, Koncz Gábor játssza, jó tudni, hogy nem először.

Partnere – az „ultrabalos” Paál Károly szerepében, Dózsa László lesz, ő ezzel a szereppel debütál az Újszínházban.
További szereplők: Vass György, Gregor Bernadett, Fazekas Zsuzsa, Bátyai Éva, Maros Gábor, Gyürki István és Beszterczey Attila.

A Katona József Színház 1982-es előadása, Major Tamással és Kállai Ferenccel:

Elérhető a teljes előadás.

Kritikus szemmel a darabról - Sándor Erzsi írt:

Teltház volt a premieren. Az előcsarnokban lehetett látni Pálffy Istvánt, Kondor Katalint, Bencsik Andrást, talán Hámori Józsefet és egyéb bocskaikat. Látványos volt a keresztény magyar úriasszonyok vonzódása a botoxhoz és a lurexhez. Ott voltak a társulat ráérős tagjai, ami normális, hiszen oda tartoznak, és a premier mindig ünnep, történjék bármi. Eljött néhány színész az ötvenes-hatvanas korosztályból, olyanok, akiknek évek óta semmilyen munkájuk sincsen, szakmai nyugdíjasok, és vélhetően azonnal igent mondanának egy újszínházas ajánlatra. Esetleg kettőre. A premierközönség többnyire ismeri egymást. Itt is. Belefülelve a beszélgetésekbe Csurka neve hangzott el a leggyakrabban. Hogy istenem, már egy éve, hogy milyen szép gesztus ez a színháztól, hogy milyen remek darab a Döglött aknák, és hogy már a Majorral és a Kállaival is.
Na persze velük és akkor, 1971-ben.
Az Újszínház döglött aknái annyira döglöttek, hogy nincs semmi, ami segíthetne életre masszírozni őket. Csurka darabja fölött menthetetlenül elhúzott a történelem, a színház pedig nem múzeumi műfaj. Az Újszínház-előadást az emlékezés kötelezettsége halasztja meg: Major és Kállai játékának emlékezete. Egy biztonságos kor emlékezete, ahol pontosan tudtuk, ki a kivénhedt, fanatikusan balos komenista és ki az ügyeskedő, lángossütő-álmokat szövögető, maszek reakciós. Kettejük szélütött párharca korlátlan mulatságot szerzett. Akkor. Legutoljára 1985-ben, amikor még értettük a színdarab minden egyes szavát. A folytatást itt találja.