Már 10 ezren látták már az Anamnesist

A Katona József Színházban egy éve mutatták be az előadást, ami a hazai egészségügy helyzetét betegek és orvosok történeteinek feldolgozásával és több hetes kórházi terepmunka tapasztalatai alapján mutatja be. 

Az előadásról:

A tavaly áprilisi bemutató óta közel 10 ezer néző látta a Katona József Színház és a Szputnyik Hajózási Társaság közös produkcióját, amely egyedülálló színházi élményt nyújt. A produkció szereplői terepgyakorlaton készültek fel az előadásra. Több napot töltöttek többek közt az Országos Mentőszolgálat eset- és rohamkocsiján, az Oltalom Alapítvány hajléktalan-kórházában, a Honvéd Kórház Baleseti Ügyeletén és a Vakok Intézetében, hogy karaktereikbe beépíthető személyes benyomásokat és tapasztalatokat gyűjtsenek.

 

Kritikus szemmel - Tompa Andrea írásából:

Talán akkor is szívesen újranéztem volna Bodó Viktor darabját a Katonában, ha nem keveredem - inkább csak virtuális - vitába kollégáimmal, ismerőseimmel. Ahogy Vlagyimir Nabokov azt állítja, hogy nincs olvasás, csak újraolvasás, úgy a színházban is az újranézés adja a biztonságunkat. Bodó előadásait újranézni gyakran azért is érdemes, mert az ember mást fog látni akár pár hét múlva is, hiszen ezek olyan szerkezetek, amelyek folyton változnak; az Anamnesissel is ezt történt.

 

1


Mindenkinek meglehet a maga története a magyar közegészségügyről, bárhol él az országban, és azt helyénvalóan el is mesélhetné itt. Sokunké nagyon hasonlíthat arra, amit a színpadon látunk, csak egy szürkébb, kiábrándítóbb és feltétlenül humortalanabb verzióban találkozunk a valósággal. Kevesek tapasztalhatják meg azt, ami az Anamnesisben vetített képeken szereplő emberekkel, orvosokkal való találkozáskor élhető át: hogy akár a magyar egészségügyben is vannak csodálatos emberek. A színpadi világ nagyon ismerős, a vetített világ kevésbé - de újdonságereje akkor is van, ha mindent tudunk, vagy úgy hisszük, hogy mindent tudunk a (magyar) közegészségügyről, melynek furcsa krikszkrakszokkal teli kórlapját mutatja fel ez az előadás. Valamit megtudunk - nem azt, hogy miért ilyen kiábrándító ez a rendszer, sem azt, hogy javítható volna-e.

 

2


A magyar közegészségügy állapotát (a magyar jelző magától értetődő, és mégsem különösebben hangsúlyos itt) színpadon ábrázolni rettentő könnyű és nehéz egyszerre, ezt bizonyára még egy - már államtitkárrá lefokozott - egészségügy-miniszter is belátja. A tragédia műfaja volna erre igazán kézenfekvő, de mivel ezt elsikkasztotta a XX. századi színház, már nemigen lehetséges. A groteszk vagy a - Bodó által is felmutatott - szürreális már reálisabb megközelítés (formájában nagyon különböző, ám hangjában hasonló volt Pintér Béla Kórház, Bakony című előadása bő évtizeddel ezelőtt). Talán nem ilyen szélesvásznú analízisben, de egyes kiégett, magukat érzelmileg felszámolt orvos figurák Térey János műveiben jelennek meg (Donner Kálmán az Asztalizenében és a Protokollban), vagy még inkább a film tudja remekül ábrázolni őket, mint Kocsis Ágnes alkotása, a kiváló Pál Adrienn. Érdekes módon a mai magyar realista dráma fősodra nem foglalkozik az orvos, az egészségügy, ahogy az egészség témájával sem. Talán nem találjuk hozzá a megfelelő beszédmódot? Látható azonban - főleg e két utóbbi példában, drámában és a filmen -, hogy az egyes figurák tudati-lélektani ábrázolása sokkal sikeresebb lehet, mint egy szélesvásznú, a magyar egészségügyet a portástól, betegtől, hozzátartozótól a főorvosig bemutató összkép.

 

4

A témának tehát sok, rengeteg ki- és bejárata, megközelítése van. Bodó Viktor előadása mindkét utat járja, azt is, ami járhatatlan, és - állítják sokan - nem (elég) színházi, mert csak felvételeket vetít, melyeken orvosok beszélnek. Forrás: Színház - Folytatást itt talál.


Az Anamnesis legközelebb május 8-án, 22-én és június 4-én látható a Katona József Színházban.

süti beállítások módosítása