A Fércmű szereplői akár egyetlen család tagjai is lehetnének. Dédszülők és nagyszülők, nagynénik és nagybácsik, apák és anyák történetei bukkannak fel a huszadik századi magyar hétköznapokból, a századfordulótól az ezredfordulóig.
Némelyik írás csupán egy villanás – cetli, ahogyan a szerző nevezi –, egy gyermek pontos és érzékeny megfigyelése az őt körülvevő felnőttekről. Másokban teljes életek bontakoznak ki, a küzdelmes és reményteli indulástól a fájdalmas öregségig.Bíró Kriszta írásaiban egy kitűnő portréfestő magabiztosságával eleveníti meg a sokszor csendes tragédiákkal terhes emberi sorsokat. Egy nejlondzsörzé otthonka, egy kopár udvaron árválkodó ecetfa, a szoba-konyhás körfolyosói lakásból előhömpölygő kaporszag nagyanyáink és anyáink közös félmúltunkba zárt életét idézi. Színes-szagos, eleven próza ez, amely a felejtés ellen dolgozik: szeretettel, olykor kíméletlen tárgyilagossággal, de mindvégig a megérteni vágyás bölcs törekvésével.
A Fércmű egy nagy csoportkép, középpontjában egy családdal, mely sosem létezett, és amely mindannyiunkban benne él.
A Jozefa és a Fiókregény után ez a kötet Bíró Kriszta harmadik könyve.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szinhaz.hu/api/trackback/id/tr6111884655
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.