Karinthy Márton: "A korszerűtlen színházat szeretem"

A Karinthy Színház igazgatójával készített interjút családról és színházcsinálásról tartalmi partnerünk, a Fidelio. Lapszemle.

A Fidelio cikkéből:

"Azt hiszem, ha a saját mélyembe nézek, azt mondhatnám, hogy az én hajtóerőm mindig is egyfajta bizonyítási vágy volt. Egyrészt a hozott nevemmel szemben akartam bizonyítani. Sok kaján és gúnyos mosolyt, megjegyzést kaptam egész életemben erről, gyerekkoromban, a főiskolán és később is, olykor még ma is előfordul, tehát elsősorban a bírálóim felé van elszámolni valóm. Másrészt persze a családom felé is hajt valami szembesülési kényszer, a Karinthy-ősök felé. Ma már apám szemébe tudnék nézni - ez is egy nagyon fontos dolog" - mesélte az interjúban Karinthy Márton.

A direktor beszélt a 2013 decemberében bemutatott rendezéséről, Karinthy Ferenc Nők című darabjának ősbemutatójáról is. Elmondta: az előadás a szerző Aranyidő című kisregényének adaptációja. A 2. világháború idején játszódó mű a megjelenésének idején komoly ellenérzést keltett, mert cinikusan szólt Budapest ostromáról, a holokausztról és a vészkorszakról. Karinthy Márton kifejtette: a színháznak szerinte ma már nincs akkora hatása, mint a mű megjelenése idején, a '60-as, '70-es évek fordulóján.

"Akkor élet-halál kérdés volt, mert a sorok közötti olvasást jelentette, színházcsinálók és nézők közötti cinkos összekacsintást. Ez egy izgalmas hajtóerő, gyúanyag volt a színházi előadásokban. Volt egy ki nem mondott megegyezés, hogy a színház nem mondja ki, de mégis üzeni, hogy menjenek ki az orosz csapatok, legyen demokrácia és ne mondják meg, hogy mit lehet gondolni és mit nem. A színháztól félt a hatalom, ezért nagyon odafigyeltek, hogy mi jelenik meg a színpadon. Sokkal nagyobb hatást tulajdonítottak a színháznak, mint ami valójában volt neki. Ma a fordítottja van, sokkal kisebbnek hiszik a hatását, mint amekkora valójában. Nem fontos a kultúrpolitikának, és a társadalomba sincs annyira beágyazódva, mint például a kereskedelmi csatornák műsorai. Ennek ellenére minőséget kell létrehozni, mert ha fogyatkozva is, de megvan még az az értelmiségi réteg, meg a színházrajongók köre, aki rendületlenül akar színházba járni" - fogalmazott az igazgató.

Ma be lehetne mutatni a politikai játszmákról is egy darabot, csak hol van az a darab? Ezért veszik elő újra és újra a Hamletet és más, régen jól megírt darabokat. Megpróbálják arra ráerőltetni az aktuális véleményüket. Ez most a »korszerű«, és ez hovatovább színházi tendenciává vált, és nem csak Budapesten. Van, amikor ez bejön, van, amikor nem. Én viszont a »korszerűtlen« színházat szeretem és megpróbálok abban hinni, hogy a Karinthy Színházban jó és fontos színházat csinálunk. Nem szeretem a darabok megerőszakolását és a rendezői túltengést sem. Bízzák rám, vagyis a nézőre, kihámozok-e egy előadásból a mának szóló üzenetet, avagy közöm sincs hozzá. Ne legyen kötelező sem ez, sem az" - mondta Karinthy Márton.

A teljes interjú itt olvasható.