"Nem félek az operától" - Villáminterjú Szőcs Arturral

November 28-án mutatják be a Miskolci Nemzeti Színházban Verdi Rigolettóját Szőcs Artur rendezésében. Az előadás főbb szerepeiben László Boldizsár, Kolonits Klára és Rácz István lesz látható.

Ajánló a darab elé:

Nincs is szebb, mint a hatalom mindent megrontó erejéről írni, aztán fogócskázni a cenzúrával. Victor Hugo 1832-ben írott, A király mulat című drámája alaposan nekiment a kora politikai rendszerének - főszereplője, a púpos Triboulet ugyanis valódi figura, XII. Lajos és I. Ferenc udvari bolondja volt. Ennek megfelelően egy miniszteri rendelet jó ötven évre tilalmi listára helyezte a darabot. Még bőven tiltott volt tehát, amikor 1851-ben Verdi elhatározta, hogy operát ír belőle. Velence katonai kormányzója gyalázatosnak találta egy szexmániás, embertelen uralkodó, egy bérgyilkos, egy prostituált és egy visszataszító, torz udvari bolond szerepeltetését - és az operát előre betiltotta. Hogy egy kétszeresen betiltott történetből mégis megszülethetett a mű, az Verdi kompromisszumkészségének volt köszönhető. A direkt politikai utalásoktól megvált (Triboulet-ból Rigoletto lett, a léha királyból mantuai herceg), de a történet kormányzó által kifogásolt erkölcsi vonatkozásaiból nem engedett. S ez a Rigolettot Verdi legsötétebb, leghátborzongatóbb és leggyönyörűbb operájává tette.

László Boldizsár a herceg szerepéről:

"A herceg nem feltétlenül rossz. Ő csak teszi a dolgát. A történések a hercegtől függetlenek, hiszen tulajdonképpen egy átok teljesül be. A herceg abban bűnös, hogy amikor a lányról kiderül, hogy Rigoletto lánya, nem vállalja föl, nem küzd a szerelméért nyíltan, hanem elmismásolja, és elmegy Maddalénához. (...) Nekem az jelenti a kihívást, hogy a feleségem, Nánási Helga is játszik az operában mint Gilda, és amikor összekerülök vele az előadásban, akkor nekem már másról szól a mű. De vagyunk azért annyira profik, hogy ezt a helyzetet kezeljük. Én abban a pillanatban nem a feleségemet látom magam előtt, hanem az aktuális Gildát. Maga a szerep egyébként nem okoz nekem nehézséget, mert jó időben talált meg." - mondta az énekes.

 Szőcs Artur (forrás: Miskolci Nemzeti Színház)

Interjú Szőcs Artur rendezővel és Boros Lőrint díszlettervezővel:

Korábban rendeztél már operát? Milyen a viszonyod a műfajjal?

Sz. A.: Rendezőhallgató koromban jelentkeztem az Operába asszisztensnek. Akkor kezdődött az opera iránt érzett szerelem, amikor Marton László rendező mellett a Varázsfuvolában én voltam az első asszisztens. Kellett két-három nap, míg belerázódtam a munkába, mert addig csak hallgattam és élveztem a zenét. Ekkor fertőződtem meg az opera műfajával. Aztán tavaly jött egy fölkérés, hogy Verdi Luisa Miller című operáját vigyem színre. Ez az előadás a Kolozsvári Magyar Opera és a Budapesti Operaház közös előadása volt. Két helyen próbáltunk, és játszottuk az előadást.

Most Miskolcon Verdi Rigolettóját rendezed. Miért pont ezt az operát választottad?

Sz. A.: Tulajdonképpen nem is a Rigolettot választottam, hanem Verdit. A Luisa Miller után úgy éreztem, hogy kezdem érteni őt, kezdem ennek a zeneszerzőnek érteni a lelkét. Tehát amikor a felkérés megtörtént, akkor én csak abban voltam biztos, hogy egy Verdi-operához szeretnék nyúlni, csak később egyeztünk meg abban a színház vezetőségével, hogy az ő operái közül a Rigolettot fogom megrendezni. Verdit és a Rigoletto zenéjét annyira közel érzem magamhoz, hogy az a benyomásom, minden bennem fölmerülő ötlet, rendezői koncepció szervesen illeszkedik a zene által közvetített gondolatok egységébe. Az eredeti példányhoz képest persze próbálom valamennyire újraértelmezni az operát, de ha a próbafolyamat során kiderül, hogy erőszakot követünk el az eredeti művön, akkor ezt nem fogjuk megtenni. Nagy bennem a műfaj iránti tisztelet, de nem félek tőle.

Boros Lőrinccel már régóta dolgoztok együtt, Miskolcon már több díszletet is tervezett az előadásaidhoz, például a most futó Az eltört korsó előadáshoz is. Mióta tart a közös munka, hogyan dolgoztok együtt?

B.L.: Körülbelül három éve kezdődött a közös munka. Megtaláltuk annak a módját, hogy hogyan tudjunk mindketten szabadok maradni a munkafolyamaton belül, és mégis tökéletesen együtt dolgozni. A Rigoletto díszlete sem a görcsös akarásból született, hanem több hónap alatt alakult ki a végleges terv. Ez jó, mert így közös alkotásnak nevezhető.

Milyen díszlet született az előadáshoz?

B. L.: Egy absztrakt tér, ami nem minden előadásnál működik, de a Rigoletto esetében releváns egy ilyen elvont tér használata, hiszen ez egy olyan mű, ami önmagában is tele van szimbólumokkal. Valójában egy sűrített életről szól, az eleve elrendeltségről, egy beteljesülő átokról. A díszlet kihasználja a nagyszínpad adottságait, használja a belső forgót és a külső gyűrűt is, ezek együtt és egymással ellentétesen is tudnak forogni, akár különböző sebességgel is. Ezen kívül használjuk a felújított emelőt is, a színpad ennek segítségével lesz megdöntve a nézőtér felé. A tér egy olyan szimbolikus tér, ami egyszerre idézi meg egy templom, egy malom ésegy őrlőszerkezet formáját. Így nagyon sokféleképpen tudjuk használni. A felvonások alatt egy szűk tér, és egy hatalmas, tágas tér, a palota váltakozva jelenik meg. A forgószínpaddal ezt a változást meg tudjuk jeleníteni. A díszlet három hónap alatt nyerte el végső formáját, ez alatt az idő alatt született két makett is, úgyhogy minden apró részletnek oda került, ahol lennie kell.

Szimbolikus térbe helyezed az előadást. A karaktereket is másképp értelmezed? Milyen Rigoletto a te értelmezésedben?

Sz. A.: Én abból indultam ki, hogy ha egy ember húsz, harminc évig képes otthon bezárva tartani a lányát, akkor ott valami nincs rendben. A mi Gildánk, Rigoletto lánya a történet szerint éppen elérte a lázadó korát, elege van a bezártságból, és ezért szökik meg az első férfival, akivel találkozik. Az ő esetében ez a férfi a Mantovai herceg. Bízom a miskolci nézőkben, a nyitottságukban, és abban, hogy a letisztult díszletben jól érvényesül majd az értelemzésem.

Rigoletto (forrás: Miskolci Nemzeti Színház)

Giuseppe Verdi:

RIGOLETTO

három felvonásos opera

Fordította: Blumm Tamás

       Victor Hugo Le roi s’amuse c. színdarabja alapján írta Francesco Maria Piave

 Mantovai herceg LÁSZLÓ BOLDIZSÁR

                                   SZEREKOVÁN JÁNOS

Rigoletto, a herceg udvari bolondja BALLA SÁNDOR

                                                                                   LABORFALVI SOÓS BÉLA

        Gilda, Rigoletto lánya KOLONITS KLÁRA Liszt-díjas,

                      NÁNÁSI HELGA

                  KOVÁCS ÉVA

Sparafucile, bandita RÁCZ ISTVÁN Liszt-díjas

                           KELEMEN DÁNIEL

Maddalena, Sparafucile nővére BÓDI MARIANN

                                                               VERES ORSOLYA

Giovanna, Gilda bizalmasa SERES ILDIKÓ Jászai-díjas

Monterone gróf KINCSES KÁROLY

Marullo, egy nemes KOLOZSI BALÁZS

Matteo Borsa, udvaronc BÖJTE SÁNDOR

Ceprano gróf UDVARHELYI PÉTER

Ceprano grófné BARANYAI ANETT

Egy bírósági szolga TÖTÖS ROLAND

A grófné apródja ÁDÁM ZSUZSANNA

Udvaroncok, hölgyek, apródok, alabárdosok

a Miskolci Nemzeti Színház zenekara, énekkara és balett kara,

valamint a Debreceni Csokonai Színház férfikara

Közreműködik

Díszlettervező: BOROS LŐRINC

Jelmeztervező: SZAKÁCS GYÖRGYI Jászai-díjas, Kossuth-díjas

Zenei vezető: CSER ÁDÁM

Koreográfus: DUDA ÉVA

Fénytervező: VIDA ZOLTÁN

Karvezető: REGŐS ZSOLT

Debreceni Csokonai Színház karvezetője: GYÜLVÉSZI PÉTER

Korrepetitor: RÁKAI ANDRÁS

Koreográfus asszisztens: FŰZI ATTILA

Ügyelő: SIPOS RICHÁRD

Súgó: REITER KRISZTINA

Rendezőasszisztens: HADHÁZI ILDIKÓ

Vezényel:

CSER ÁDÁM / PHILIPPE DE CHALENDAR

Rendező:

SZŐCS ARTUR

Forrás: Miskolci Nemzeti Színház, Észak-Magyarország