Az Orlai Produkció február 12-ei premierjéről az előadás főszereplőjével, Lukáts Andorral készült interjú.
Alzheimer-kórban szenved az Apa című darab főszereplője. A lánya számára kérdés, meddig képes saját maga gondoskodni róla, meddig adja fel a saját életét, és mikor kell külső segítséget kérnie.
- Szüksége van arra a szerep felépítéséhez, hogy pontosan ismerje az Alzheimer-kór tüneteit?
- Valamennyit tudtam már korábban is tudtam róla, de most utánaolvastam és az alkotócsapatunk találkozott Rajna Péter professzor úrral, aki rengeteg fontos és érdekes tudnivalót mondott el a betegségről. Fel tudtuk tenni a kérdéseinket, megvitattuk azokat a tüneteket, amelyeket megmutatunk az előadásban. Például arról faggattuk, valóban létezik-e ilyesmi, hogy a beteg az egyik pillanatban megismer valakit, a következőben pedig egyáltalán nem tudja, kihez beszél.
- Sajátos nézőpontot mutat be a darab...
- A szerző szinte végig az apa szemszögéből mutatja a történéseket, úgy, ahogy ő észleli a környezetét, látja, hallja vagy éppenséggel ahogyan elképzeli. Sok irreális elem is beszűrődik a történetbe. Nagyon zavaros a főszereplő agyműködése, nem csak az embereket, hanem a helyszíneket is keveri. Néha azt gondolja, tele van bútorral a szoba, máskor üresnek látja. A szerző néha a lánya szemszögéből is megmutatja a helyzetet, akit az Apa olykor nem ismer fel, összekever másokkal. Előfordul, hogy idős ápolónőnek hiszi.
- Színészként meg kell értenie ezt a sajátságos, irreális logikát. Mondhatni, hogy igaznak kell kezelnie?
- Persze. A Hamletben Poloniustól hangzik el: "őrült beszéd, de van benne rendszer." Az apának is saját, belső logikája van. Számára minden egyértelmű, amit mond. Színészként értenem kell a gondolkodásmódját ahhoz, hogy hitelesen tudjam eljátszani a figurát.
- Az elengedésről is szól a darab: a szülőnek és gyereknek kölcsönösen feladta ez...
- A lány egyszer azt mondja, elköltözik Londonba, mert öt éve együtt van egy férfival, akivel szeretné összekötni az életét. Emiatt valakinek helyettesítenie kell az apjáról való gondoskodásban. Tíz perccel később az apa megkérdezi, miért mész Londonba, mire a lány azt válaszolja: soha nem mondtam, hogy oda megyek. Tehát zavar van a fejében. A lány szabad szeretne lenni, a saját életét akarja élni. Ez nem azt jelenti, hogy eltaszítaná beteg apját, hanem megoldást keresne az elhelyezésére, mert közben telik az idő és nem tud a saját életével foglalkozni. Az apa viszont görcsösen ragaszkodik hozzá, hiszen senki más nincs az életében. Nem akarja elengedni. Ez egy tipikus jelenség mindannyiunk sorsában. Ha a gyerekek egyetemre mennek, másik városba vagy külföldre költöznek, abba belepusztulnak a szülők. Természetes dolog, hogy a fiatalok a maguk életét szeretnék élni. Csak mi, szülők közben nem értjük, miért jut ezután kevesebb belőlük.
- Ez a pont minden család életében eljön egyszer.
- Persze, csak mindenki másképp éli át. Természetesen fáj mindenkinek, van aki könnyebben túllendül rajta, más viszont nehezebben fogadja el. Az utóbbiak még mindig kisfiúnak, kislánynak tekintik a gyereküket. Továbbra is segíteni, támogatni akarják, megmondani neki mindent. Az elengedés örök probléma.
- Tudna személyes tanácsot adni a darabbeli apának és lánynak?
- Nincs helyes megoldás. Nagyon sok minden függ a beteg állapotától. Ha már nincs sok tiszta pillanata, azt jelenti, valószínűleg nem sok van hátra az életéből. A gyerek gondoskodhat önmaga róla, fogadhat mellé valakit vagy elhelyezheti egy intézményben. Ez függ a család anyagi lehetőségétől. Nem lehet tanácsot adni, minden helyzet más. Ismerünk olyan sorsokat, amelyekben évek mentek el az önfeláldozó vagy kényszerű gondoskodásra. Sajnos az állami ellátó intézmények itt, Kelet-Közép-Európában nincsenek olyan állapotban, mint a komolyabban civilizált országokban. Egy biztos, rengeteg türelemmel kell hozzáállni a zavarossá vált gondolkozású betegekhez, amíg lehet, megpróbálni őket picit visszahozni a valóságba, finoman helyreigazítani a tévedéseiket.
Kérdezett: Csicsely Zoltán
Utószerkesztés: Színház.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.