"A zene felemel" - Beszélgetés Tompos Kátyával

Tompos Kátya a kaposvári színházban vendégszerepel.

A Jézus Krisztus Szupersztár című musicalt rendezi Bozsik Yvette a kaposvári színházban. Mária Magdolna szerepében két színésznő lép felváltva színpadra: Nyári Szilvia, a kaposvári színház művésze és Tompos Kátya, a Nemzeti Színház színésznője. Ennek kapcsán készült interjú.

A neved utal orosz származásodra. Mikor beszéltél legutóbb oroszul?

Tegnap, amikor anyukámat felhívtam. De általában magyarul beszélek. Nyáron voltam Moszkvában a nagymamámnál, ott természetesen oroszul beszélgettünk, de máskülönben ritkán vagyok olyan közegben, ahol ezt a másik anyanyelvemet gyakorolhatnám. Illetve olvasok cikkeket, könyveket. Inkább a klasszikusokat kedvelem, Csehovot, Turgenyevet, de nemrég olvastam egy nagyon jó kortárs regényt Szergej Dovlatovtól… Jaj, látod, nem jut eszembe a címe. Mostanában ez sokszor megtörténik velem.

Azt nem mondhatom, hogy öregszel…

Nagyon sok szöveget kell elraktároznom, és úgy látszik, azok félretolják az egyéb információkat az agyamban.

Hány előadásban vagy benne most?

A Nemzetiben talán hét előadásban, és játszom a Centrál Színházban, a Játékszínben… És a sok dalszöveg. Ja, és amit éppen tanulok: Mária Magdaléna.

Ha nyugat-európai színésznő lennél, akkor nem kellene ennyit tárolnod, hiszen a másféle színházi struktúra miatt ott egy színész egyetlen szerepet játszik egy adott időszakban.

Jaj, az nem lenne jó! Szeretem ezt a sokféleséget. Egymást kiegészítik a szerepeim, a dalaim. Sokszor rácsodálkozom, hogy egy-egy szerepbe beköltözik mindaz, amit attól a szereptől teljesen függetlenül csinálok éppen.

Ha arra gondolok, mennyiféle műfajban játszol, akkor akár „vidéki színésznőnek” is tarthatnálak, mert vidéken kötelező a sokoldalúság.

Ez nálam tudatos. Abból következik, hogy ha állandóan prózát játszom, kezd hiányozni a zene, ha pedig folyamatosan zenés darabban vagyok, nem érzem magam eléggé elmélyültnek, és vágyom a prózára.

Az egyetem elvégzése után következett a József Attila Színház, aztán a Bárka, majd a Nemzeti. Játszottál egyáltalán vidéken?

Persze. Kecskeméten, Egerben, Zalaegerszegen, Székesfehérváron, most pedig Kaposvárott.

Szinte naponta kell ingáznod Pest és Kaposvár között. Macerás lehet.

Egyáltalán nem, én élvezem. Fárasztó, de együtt utazhatok a színészkollégákkal, és beszélgetünk. Többnyire persze a próbákról. Jólesik kiszakadni abból a közegből, ahová szinte be vagyok zárva. Találkozom új emberekkel, rácsodálkozom dolgokra, több leszek általuk.

Az imént felfigyeltem egy mondatodra: ha „zenést játszom, hiányzik az elmélyülés”. Ez a műfaj felszínesebb?

Szó sincs róla. Elmélyülésen itt a gondolkodást, az elemzést értem. A zenés műfajban adott a kotta, ami még a rendezőt is fogva tartja. A próza lesúlyoz, a zene felemel. Az egyik mélyre ásás, a másik repülés. Tehát egy zenés darab egyáltalán nem könnyű műfaj. Hiszen ott van az opera, az mindennek a csúcsa. Úgy tapasztaltam, hogy egy jól elénekelt dal könnyebben és hamarabb eljut a nézőhöz, hatásosabb, mint egy jól elmondott monológ. A zene nem az intelligenciával, hanem inkább a lélekkel érintkezik, ezért hat.

A kotta fogva tartja még a rendezőt is, mondtad. A zenés műfaj kevesebb szabadságot ad?

Nehéz kérdés, látszólag kevesebbet. Mindenek előtt a kottát be kell tartani. És például a Jézus Krisztus Szupersztár filmváltozatát mindenki ismeri és szereti, én is. A lemezt is. Nekem egy olyan felvételem van, amin Ian Gillan, a Deep Purple zenésze énekli Jézust. Fantasztikus. Vannak tehát viszonyítási pontok, kapaszkodók, és ezek segítik, de meg is kötik egy új előadás rendezőjét és szereplőit.

Ha nem a dalok, hanem a szerep felől közelítünk, akkor ott a szabadság, hiszen például Mária Magdolnáról alig tudunk valamit.

Prosti, szerelmes és tanítvány. Ezek a cölöpök. Az már a mi szabadságunk, mit hangsúlyozunk és árnyalunk. A mi előadásunkban Mária nem prosti. Nálunk ő egy az apostolok közül, és szerelmes Jézusba.

Kölcsönös ez a szerelem?

Jézus is szereti őt. De az tény, hogy szerelmi vallomást Mária tesz.

Ha már az orosszal kezdtük a beszélgetést: van külön szó a szerelemre és a szeretetre?

Nincs, nem teszünk különbséget.

Mária megformálásában segít téged a többi eljátszott szereped?

Igen. Például a Nemzetiben játszott Johanna a máglyán. Johanna is egy tiszta lelkű lány, aki teljes lényét egyetlen ügyre feszíti rá.

Nyári Szilviával felváltva játsszátok majd ezt a szerepet. Nyújt-e bármilyen segítséget a szerepkettőzés?

Persze. Megadatik például, amire máskülönben nincs mód: kívülről láthatom „magamat”. Szilvit látom, de mégiscsak kívülről nézhetek rá azokra a képekre, amikben egyébként benne vagyok. Figyelhetem a partneremet, akinek nyilván eszébe jutnak olyan megoldások, amik nekem nem. Mi végülis nem versenyzünk, hanem külön-külön és közösen megalkotunk egy szerepet.

Tovább keresem, mi segíthet a szerep megalkotásában. Egy evangéliumi történet elmesélésében segít-e vajon a hit?

Szerintem igen. Nagyobb lélekkel tudja odaadni magát az ember a szerepnek, az előadásnak. Én tizenhárom-tizennégy éves voltam, amikor megismertem ezt a művet, és azonnal beleszerettem. Legalább harmincszor láttam a filmet.

Akkor feltehetőleg az is eszedbe jutott, hogy ezt egyszer jó lenne eljátszani.

Mindenesetre tizennégy évesen egy iskolai ünnepségen elénekeltem Mária Magdaléna dalát. Éretlen és képzetlen voltam, de a kamaszlány naiv, tiszta lénye talán érvényesült. Ezért aztán hálás vagyok a sorsnak, hogy most találkozhatok a szereppel.

Írd le azt az egykori képet, szituációt.

Az iskola dísztermében vagyunk, teli diákkal és tanárral. Állok a színpadon, előttem mikrofon, valaki zongorán kísér, rajtam fehér blúz, hosszú, sötét szoknya, lábamon szandál, rettenetesen izgulok, a tekintetemben végtelen hit… Életem egyik fontos pillanata ez.

Édesanyád ott volt?

Igen. Sőt, van erről egy videófelvétel, és amikor vendégeink vannak, de én nem vagyok otthon, anyukám ezt mutogatja nekik. Pedig már százszor megkértem, hogy ne tegye. Ő újra és újra felemlegeti ezt a fellépést mondván, hiányzott az a profizmus, amivel ma már rendelkezem, viszont minden amatőr esetlenség ellenére olyan gyermeki tisztaság sugárzott abból a kislányból, amit jó lenne újra megtalálni. Emlékszem rettenetesen féltem ettől a helyzettől, mintha az életem múlna rajta, de talán éppen ettől sűrűsödött belé annyi energia, amitől ez életre szóló élmény lett anyukámnak is, nekem is. Nagyon kíváncsi az előadásra. Hogy ehhez a dalhoz mit tudok hozzátenni, és vajon megláthatja-e bennem azt az egykori, tiszta gyermeket. Tulajdonképpen számomra is ez a tét: Mária Magdolnával meg tudom-e fogalmazni mostani lényemet és tudásomat, és közben visszatalálok-e ahhoz az ártatlan kislányhoz?

Kérdezett: B. L.