A Learrel az 1970-es, 80-as években Európában tomboló rendezői szemléletet, annak kikristályosodását is bemutatjuk - mondta Anger Ferenc rendező az M1 aktuális csatorna pénteki műsorában Aribert Reimann operájáról, amelyet Jean-Pierre Ponnelle 1978-as ősbemutató-rendezése alapján mutatnak be a Magyar Állami Operaházban január 30-án.
Az Operaház művészeti igazgatója szerint ez a rendezői felfogás "nálunk kimaradt". Tulajdonképpen nem is opera jön létre, hanem a "wagneri összművészet kicsúcsosodása". A darab eltolódik a prózai színház felé, miközben zenéje is rettentően izgalmas, bár elsőre talán furcsa, szokatlan - fejtegette.
Fotó: Kelemen Zoltán Gergely/MTI
Anger Ferenc elmondása szerint rendkívül összetett darabról van szó, a premiert másfél éves felkészülés előzte meg. A rendező a bemutatót felvezető szerdai sajtótájékoztatón beszélt arról is, hogy a Ponnelle-féle rendezésről gyakorlatilag semmilyen dokumentáció nem maradt fenn, végül két videofelvétel alapján sikerült azt rekonstruálni. Anger Ferenc akkor kiemelte: nem adaptációról vagy felújításról van szó, hanem valóban a ponnelle-i rendezés kerül színpadra.
Az M1 pénteki műsorában kitért arra is, hogy az Operaház Shakespeare-évadának egyik súlypontjaként - magyarországi premierként - bemutatott Lear, bár az angol drámaíró "egyik legcsodálatosabb meséje", nagyon ritka az operaszínpadokon: két nagy komponista, a 19. században Verdi, a 20. században Britten fújt visszavonulót a történet operai feldolgozása terén.
Anger Ferenc szerint ha a nézők-hallgatók kellő attitűddel és nyitott fülekkel érkeznek az Operaházba, akkor nagy élményben lehet részük.
MTI
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.