"Csak az számít: dolgozz, próbáld ki magad" - A végzős Kókai Tünde válaszolt

Az SzFE végzős prózai színész hallgatóit bemutató sorozatában Kókai Tündét kérdezte a 7óra7.

A 7óra7 cikkéből:

"Az biztos, hogy nem számítottam rá, hogy ennyi lehetőség adatik majd nekem ennyi idősen, de arra sem, hogy ennyi tartozásom lesz majd magam felé más területeken. Azt gondoltam, hogy az egyetemi feladatok mellett önszorgalomból megtanulok például játszani még néhány hangszeren, nyelvekkel ismerkedem, vagy, hogy csak szimplán nem hagyom az utolsó pillanatra a nyelvvizsgát, de hiú ábrándnak bizonyult mindez. Nyilván hatalmas öröm volt már harmadévesen az Örkényben játszani, de világossá vált számomra, hogy csak úgy lehet színházat csinálni, ha csak ezzel foglalkozom. Persze, ennek ellenére sok mindent szeretnék még kipróbálni: például a hegymászást, extrém sportokat; nem lehet mindig 'kifele működni', az ilyesmikkel nagyon jól lehet ellenpontozni, feltöltődni, élményekkel gazdagodni, amiket aztán vissza lehet forgatni a színházba" - mondta Kókai Tünde.

Kókai Tünde Ofélia szerepében (SzFE), Fotó: Eifert János, eifert.hu

A végzős hallgató elárulta, nem kifejezetten maga a "színésznői lét" vonzotta, vagy legalábbis nem az, amit elképzelt róla. "Szerettem játszani, jeleneteken gondolkozni, rendezni, szerepelni – ezért valamilyen szinten a színház mindig is jelen volt az életemben. Most, hogy hamarosan lesz egy diplomám, úgy érzem, ez még mindig nem jelenti azt, hogy egy életen keresztül csak ezt kéne csinálni, annak ellenére, hogy nem tudom másképp elképzelni az életemet. (...) Én sokáig nem fogtam fel, hogy csak az számít: dolgozz, próbáld ki magad a legkülönbözőbb helyzetekben. Az osztályfőnökeim nem is nézték ezt jó szemmel. Két évig tartott, míg sikerült nagyjából megértenem az egészséges arányt: törekedni kell a minőségre, viszont erre sosem lesz elég idő, ha nem tanul meg az ember rendesen próbálni. Amit viszont valójában még csak most tanulok az Örkényben, ahol tíztől kettőig tart a próbaidő, nem úgy, mint a Színműn; gyakran hajnalba nyúlóan garázdálkodhattunk mindenféle eldugott helyen, amikor kedvünk volt, vagy éppen ihletett állapotban éreztük magunkat - aminek azért megvolt a maga varázsa" - emlékezett Kókai Tünde.

"Rába Roland nagyon sok mindent megtanított a beszédről és a színészetről, nem próbálta rejtegetni előttünk, hogy ő is emberből van, nem bújt valami elérhetetlen tanári attitűd mögé. Bagossy László jelentette számomra a 'rendezői agyat', akit sosem éreztem elfogultnak, vag, hogy bármilyen pedagógiai szándékból megmásította volna a véleményét. Pelsőczy Réka pedig az abszolút 'tyúkanyó', akitől azért mégis lehet tartani, a legváratlanabb pillanatokban kel ki magából, ha azt érzi, visszaélünk a jóindulatával" - jellemezte osztályvezető tanárait.

A teljes interjú itt olvasható.