A Rózsavölgyi Szalon évada szeptember 16-án, Lucy Prebble Mellékhatás című darabjának magyarországi bemutatójával veszi kezdetét, amelyet Valló Péter rendezésében, Tóth Ildikó, Lengyel Ferenc, Sodró Eliza és Porogi Ádám előadásában láthat a közönség.
Fotó: Éder Vera
Lucy Prebble kortárs angol drámaíró Mellékhatás (The Effect) című darabját 2012-ben mutatta be a Londoni Nemzeti Színház, és még abban az évben megnyerte a legjobb drámának járó kritikusok díját. A darab egy hétköznapinak induló egyszerű gyógyszerkísérletről szól, ahol egy új depresszió elleni szert tesztelnek. A kísérlet résztvevői arra vállalkoznak, hogy némi díjazás fejében heteken át, a világtól elzárva, szigorú megfigyelés alatt szedik az új gyógyszert, vagy annak placebóját.
Két huszonéves kísérleti alany, Connie és Tristan között már az első napokban forrni kezd a levegő, de senki nem tudja, hogy a két fiatal egyre fokozódó érdeklődése egymás iránt, a kórházban kibontakozó titkos szerelmük valódi vonzalom-e, vagy csak az új antidepresszáns mellékhatása. Azt se lehet tudni, melyikük kap placebót, és melyikük valódi gyógyszert. Connie és Tristan szeretnének kiigazodni ebben az érzelmi zűrzavarban, és szeretnének bízni a saját érzéseikben, meg persze a másikéban is, de ez csak úgy lehetséges, ha kézbe veszik a kísérlet irányítását...
Fotó: Éder Vera
Villáminterjú Valló Péterrel:
Látta a kinti előadást? Ön szerint mivel érdemelte ki ezt az elismerést?
A darabot Kovács Krisztina, az előadás dramaturgja, látta és ő is ajánlotta a darabot. Sikerét szerintem azzal érte el, hogy hathatósan próbál értelmet és tartalmat keresni egy elidegenedett világban.
Mi teszi ezt a kortárs darabot olyan izgalmassá, elgondolkodtatóvá?
A darab szembenéz a depresszióval, tágabb értelemben a megbomlott mentális egészséggel és annak sok rokon jelenségével, mint például a gyógyszer vagy drogfogyasztás. A Mellékhatások számos kínos kérdést vet fel, de mindig a legnagyobb őszinteséggel.
Sokféle vélemény ütközik a darabban, milyen témákat feszeget a darab?
A legfontosabb témája az, hogy azt sem tudjuk, kik vagyunk, és miért vagyunk pont olyanok, amilyenek, mégis gyógyszert szedünk ellene. Ez persze vicc, de a darab minden szereplője egy nagyon komoly érzelmi megpróbáltatás kellős közepén, mély identitásválsággal küzd, ahogy ez általában a jó darabokban lenni szokott, mint például a Hamlet.
Ön szerint a szerelem és a tudomány összehasonlítása lehetséges?
Szerintem nem lehetséges.
Mi a különbség egy nagyszínpadi és egy kamaraszínházi rendezés között, illetve milyen előnye/hátránya volt annak, hogy a Rózsavölgyiben kerül színre a darab?
A közelség és az intimitás az előnye, a rengeteg technikai probléma, amivel éppen most küszködök, a hátránya.
Fotó: Éder Vera, A képen Porogi Ádám helyett Molnár Áron látható
Villáminterjú Tóth Ildikóval:
Hogyan mutatnád be a Mellékhatások c. darabban az általad megformált orvosnőt?
Ő egy ötven körüli nő, akinek komoly depressziós problémái vannak. Nagyon labilis lélekkel vesz részt az életben, a körülötte zajló dolgok érzékenyen érintik, és könnyen kibillentik őt. Valószínűleg szakmai és magánéleti válságokon van túl, ahonnan igyekszik kirángatni saját magát. Tisztában van a dolgaival, nem hazudik magának, csak talán nincs elég életereje vagy képessége, hogy könnyen rendbe tegye magát. Zárkózott, befelé forduló személyiség, maximalista és jó humorú.
Az orvosnő milyen véleményt képvisel a darabban?
Két szélsőséges véleményt képvisel az orvos és az orvosnő, az orvos szerint a lélek betegsége lefordítható valami fizikai, kémiai, biológiai hibára és így kiküszöbölhető. A doktornő azt képviseli, hogy vannak gyógyszerek, amik időlegesen segíthetnek, de rendkívül sok mindentől függ a gyógyulás.
Milyen a viszonya a két fiatal szereplővel?
Az általam megformált orvosnő nyitott a fiatalokra, a lányban felfedez valami olyasmit, amilyen ő is lehetett fiatalon: rebbenékeny, zárt, szégyenlős, belül labilis egyéniség, aki erősen ragaszkodik bizonyos morális értékekhez. Nagyon tetszik neki, hogy a fiú milyen bátran próbál élni, akár a fia is lehetne. Pozitív elfogódottságot érez mindkét fiatal iránt.
Miért lett a bemutató után ilyen sikeres a darab?
Azonkívül, hogy van benne egy szerelmi történet, és az orvosok között is erős közös múlt van, a depresszió és a gyógyszerek használatának témája is érdekes. Sok gondolat felvetődött bennem a darabbal kapcsolatban. Vajon jó-e mindig gyógyszerért kapkodni, elmenekülni a fájdalomtól? 50 évvel ezelőtt nem beszélgettek az emberek ennyire a belső gondolataikról, érzéseikről, félelmeikről. Most egyre többet beszélünk róla, mégis úgy tűnik, hogy a kultúránk, a szocializációnk, az önismeretünk nem működik olyan jól, nem tud igazán segíteni ezekben a dolgokban. A világ is ezer és ezer utat kínál, nehéz biztonsággal kiválasztani a saját utat, nagyon sok labilitás és képlékenység van az életünkben. Mennyire tudnak az emberek saját maguknak válaszolni? A kommunikáció közben tartalmilag egyre nívótlanabb lesz. Kaphatnak-e mintát a gyerekek a szülőktől? A színháznak nagyjából ez a dolga, hogy gondolatokat ébresszünk, és elindítsunk egy párbeszédet. Remélem, hogy szeretni és nézni fogják a darabot.
Intim, elgondolkodtató téma, intim játéktérben, a Rózsavölgyiben.
A téma és a párbeszéd nagyon erős. Ennek az anyagnak jól áll ez a kamaraközeg, a verbalitáson van a hangsúly, nem a látvány, a nagy show a lényeg.
Fotó: Éder Vera
Villámnterjú Porogi Ádámmal:
Hol tartasz most a szereppel?
Jelenleg a rendelkező próbáknál tartunk. A helyzetek elég egyértelműek a darabban, gondolok is valamit, de Valló Péter rendezői instrukciói alapján ez még nyilván formálódik.
Milyen ember Tristan?
Tristan egy huszonéves srác, aki nagyon nehéz körülmények között nőtt fel. Érzékeny és intelligens, szerencsés körülmények között nagyra vihetné, de kallódik, a képességeit nem használja, amikor nem egy gyógyszerkísérletben vesz részt, akkor utazgat és füvezik. Próbálja értelmezni a világot, amiben valószínűleg soha senki nem segített neki. Tristan pénzt keresni jött ide, de beleszeret egy lányba, Connie-ba, aki szintén a kísérlet résztvevője. Kérdés, hogy ez a szerelem a gyógyszerek hatására alakult-e ki, vagy egy ettől független érzés.
Kémia mindkettő.
Ezt mondja Trisztán is Connie-nak, hogy mindegy, mi okozta a szerelmet, a lényeg, hogy van. A másik kérdés az, hogy melyikük kapott placebo-t, ami elég gyakori a gyógyszerkísérleteknél. Ebből következik a félelem, hogy amit én érzek, az igazi, amennyiben én kapom a placebót, de amit ő érez, az csak a gyógyszerek miatt van, és amint nem kapja többé a gyógyszereket, akkor elmúlik. Nem távoli és elvont gondolatok ezek, ismerjük az életből, ha szeretsz valakit, mi lesz, ha ő már nem fog szeretni, és mi lesz akkor, ha én nem fogom már őt szeretni. A történet fordulatos, mindkét fiatal szereplő gyökeresen más emberként fejezi be a kísérletet, mint ahogy bement oda.
Nagyon sikeresen debütált a Mellékhatások Angliában. Szerinted miért ilyen sikeres a darab?
Lucy Prebble, a darab szerzője profi párbeszédeket írt. Láthatóan jól ismeri a pszichológia világát, nem könyvekből, hanem az életből meríti a depresszióról való tudását, többnyire valós, élő embereket ír, nem pedig kitalációkat. Ez ritka tudás.
Dolgoztál már Valló Péterrel?
Még nem. Nagyon jó élmény találkozni vele. Nagy tudása van az életről, és hatalmas tapasztalata arról, hogy mi működik színpadon és mi nem.
Fotó: Éder Vera
Villáminterjú Sodró Elizával:
Hogyan mutatnád be az általad megformált Connie figuráját?
Connie egy huszonéves pszichológia szakos lány. Okos, pedáns, valószínűleg jó tanuló, de van néhány kínos szerelmi csalódás a háta mögött, ezért nehezen enged közel magához idegeneket. Próbál észnél lenni, hogy az érzelmei ne rángathassák olyasmibe, aminek megint pofára esés a vége.
Két idősebb és két fiatalabb szereplője van a darabnak. Milyen konfliktusok, egymásra találások léteznek a szereplők között?
A két pszichiáternek valamikor a múltban viszonya volt egymással. Elsőre úgy tűnhet, már túl vannak rajta, de ha a közös jeleneteiket nézem, sok feldolgozatlan konfliktus maradt köztük. A két fiatal, Connie és Tristan, szerelme a darab jelenidejében bontakozik ki. Az orvosnő és Connie között kialakul egyfajta kölcsönös szimpátia, talán hasonló szellemi és lelki adottságaik miatt.
Hogyan ütközik a szerelem és a tudomány a darabban?
Számomra ez a darab egyik legizgalmasabb felvetése. Hogy mi a szerelem? Szerintem a fél világ ezen gondolkozik. Lehet-e mérni műszerekkel? Előidézhető-e mesterséges úton? És ha igen, akkor az az érzés igazi? Tényleg jó ötlet egy érzés alapján kiválasztani azt az embert, akivel majd leélsz egy életet? De ha meg nem, akkor tudsz bármit is tenni ellene?
Milyen élmény Valló Péterrel dolgozni?
Már kétszer dolgoztunk együtt a szombathelyi Weöres Sándor Színházban. Azok is tanulságos, izgalmas munkák voltak, de ez a mostani valahogy egészen különleges. Ijesztően közel van ugyan a szeptember 15-i bemutató, nekem mégis úgy tűnik, mintha rengeteg idő jutna mindenre. Ez persze nyilvánvalóan egy érzéki csalódás; biztosan azért érzem így, mert kevés szereplős a darab, így aztán a rendező többet foglalkozik velem. (Úgy látszik szeretem, ha a rendező velem foglalkozik.) És Valló Péter mindig tud valami olyat mondani Connie-ról, ami az én Walt Disney-n szocializálódott lelkemnek elkerülte a figyelmét.
Hogy érzi magát a Rózsavölgyi kamaraszínpadán?
Jól! Amikor először olvastam a darabot, úgy képzeltem el, mint egy filmet: vágásokkal, közelikkel. Ehhez nagyon jól illik ez a pici, zárt tér. Jól esik, hogy minden olyan közel van. Nem kell hatalmas gesztusokat használni, hogy a hátsó sorban is lássák, mi történik velem. Bőven elég csak úgy „lenni”. Ad egyfajta intimitást a játéknak ez a tér.
Fotó: Éder Vera, Porogi Ádám helyett Molnár Áron látható
Lucy Prebble:
Mellékhatás
fordította: Kovács Krisztina
magyarországi bemutató
Szereplők:
Tóth Ildikó, Lengyel Ferenc, Sodró Eliza, Porogi Ádám
Díszlettervező: Enyvvári Péter
Jelmeztervező: Remete Kriszta
Dramaturg: Kovács Krisztina
Rendezőasszisztens: Őri Rózsa
Rendező: Valló Péter
Bemutató: 2016. szeptember 16.
Rózsavölgyi Szalon
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.