Blaskó Péter Nemzetiről, kultúrpolitikáról

Az új épület megnyitása óta tagja a Nemzeti Színháznak Blaskó Péter Kossuth-díjas színművész - tíz éve. Az ottani műhelymunka számára mindennél fontosabb, és most úgy érzi, helyén van a színházban. Persze ha teheti, máshol is vállal szerepet. Legutóbb Peter Schaffer Black Comedy című darabját múlt héten mutatták be Puskás Tamás rendezésében a CentrálSzínházban. Blaskó Péterrel a darab kapcsán beszélgetett a Magyar Nemzet.

A Magyar Nemzet interjújából:

Az interjú felidézi, hogy a darabban 1994-ben játszotta először Melket ezredes szerepét Blaskó Péter, aki ennek kapcsán elmondta, frisset, újat akart létrehozni, és hozzátette, még az ő korában is nagy kihívás, hogy egy másik közegben próbálhatja ki magát. “Nehéz volt próbálni a darabot, mert akkor hatnak a helyzetkomikumok, ha minden pontosan történik. Sokszor nem a szöveg a lényeg, hanem az, ami a színpadon zajlik. Soha nem pihenhetek, még akkor sem, ha épp másra figyel a közönség. Tartani kell a kiszolgáltatottságot, azt a magányt, amelyet az ember a sötétben érez. Persze a fő játszótárs, a közönség teremti meg a végső ritmusát az előadásnak” – fejtette ki a színész, aki szerint a könnyed, furcsa mókázás éles társadalomkritikát rejt.

“Kialakult rólam egy kép, hogy én kizárólag fajsúlyos, drámai szerepeket játszom, a vállamon nagy tragédiák súlyát cipelem. De ez nem egészen igaz. Számos vígjátékban játszottam, játszom. A színésznek minden műfajban meg kell állnia a helyét, ebből nyerhet inspirációt, ettől fejlődhet”- mesélte a lapnak Blaskó, aki azt is elárulta, amikor ő volt fiatal, és Kállai Ferenccel, Sinkovits Imrével állhatott egy színpadon, lelki haptákba vágta magát, míg ma, a fiatal rendezők felszabadultan közelítenek a színházhoz, az idősebb kollégákhoz.

blackcomedy

Az idén tízéves Nemzeti Színház kapcsán arra emlékeztetett, hogy amikor felépült, sokan vitatkoztak arról, szüksége van-e az országnak nemzeti színházra. “(…) A Nemzeti Színháznak elitista intézménynek kell lennie, hiszen az ország kiemelt kulturális intézménye. Olyan rangot, minőséget kell képviselnie, amely motiválja a művészeket. Nagy dolog, hogy ismét megadatott nekem, hogy a tagja lehetek” – magyarázta Blaskó Péter. Úgy látja,  Alföldi Róbert rendezése, Az ember tragédiája jó példa arra, hogy milyennek kell lennie ma a Nemzeti Színháznak. “Friss nyelvezetű, képi világú, mindenkinek érthető előadásokat kell játszani. Nem múzeumot kell építeni. Az itt bemutatott daraboknak párbeszédet kell folytatniuk a korral, a ma emberével. Kísérletezni is kell, hiszen ezek a próbálkozások másfajta ízt adhatnak a repertoárnak” – vélte a színész.

Arról, most hogy érzi magát a pályán elmondta, a színészsorsba minden beletartozik. “A szünetek, a pálya szélén eltöltött időszakok éppúgy, mint a tündöklések. Ezeket meg kell élni, meg kell szenvedni, és a maga helyén kell kezelni. Volt ebben bizonyos tendencia, de nincs értelme kutatni az okát. Most jól érzem magam, jó helyen vagyok” – összegzett Blaskó Péter, akit a kormány kultúrpolitikájáról is kérdeztek.

“Az előző kormányzat olyan mértékben adósította el az országot, hogy nem lehet mást tenni, vállalni kell a szűkebb időszakot. Mondhatnánk, hogy mi, a kultúra szolgálói vagyunk a vesztesek, de azt hiszem, inkább belátással kell lennünk, és tenni a dolgunkat, ahogy a lehetőségeink engedik” – fogalmazott a Nemzeti Színház színésze.

Forrás: Magyar Nemzet

süti beállítások módosítása